Kompetencia alapú mérés az informatikában

1. Az informatikai kompetenciáról

Az informatika, alapvetően kapcsolódik szinte minden mai tevékenységhez, lévén egy elég tág kategória, s az általa lefedett információs és kommunikációs technikák ismerete a mindennapi élet során sokszor már alapvető elvárásként jelennek meg. Alakul az elektronikus ügyintézés, az ügyfélkapu rendszerek, szinte minden felsőoktatási intézményben és egyre több felnőttképzésnél már bevezették, vagy be fogják az elektronikus egységes tanulmányi rendszereket.

A Neptun szóról, az emberek többségének nem elsődlegesen a bolygó, avagy a római istenség neve jut eszébe, hanem azon tanulmányi rendszer, amelyben esetleg Ön mesélte épp másoknak, vagy egy ismerősétől barátjától halotta, hogyan kell a pénzügyeket kezelni, az órákat felvenni, s hogy ez milyen több-kevesebb „bonyodalmat” okozott az alapvető felület használata, avagy a jelszó beírása.

Többféle teszt készült már a magyarországi helyzet felméréséről, ezek többsége viszont célirányos közösségeket fedett le, többségében magát az oktatást, és a tanulók attitűdjeit szokásait, alapismereteiket és általános tanulási képességüket vizsgálják. Ezek általában egy korosztállyal, foglalkoznak, s amennyiben nem támogatta valamilyen gazdasági szervezet, úgy ezen eredmények nagyon kis szelete esik egybe a munkáltatói elvárásokkal.

Számítógéppel segítjük az oktatást, számítógéppel támogatjuk a munkavégzést, de e két dolog nem minden esetben fedi egymást, hiszen oktatjuk a számítógép használatát, de ez nem mindig készít fel a valós élethelyzetekre.

Egyrészről sokkal gyorsabban terjed az információs technológia, az irodaautomatizálás, a számítógéppel támogatott ügyintézés, mint ahogy az iskolarendszerű oktatás ezt utánkövetné, ezt ellensúlyozzák az átképzések, felnőttképzések, amelyekkel így szélesebb rétegben, kisebb időközökkel lehet az új információkat terjeszteni.

Másrészről az informatikai oktatásra az jellemző, hogy adott tárgyi ismeretet tanít, s követel, és nem feltétlen fedi fel az összefüggéseket, nem a mindennapi gondolkodást alakítja.

Szintén sokan találkoztak már a közösségi portálokon olyan körlevéllel, amely azt hirdeti, hogy minden ismerősnek el kell küldeni a levelet, hogy az inaktív felhasználókat ki lehessen szűrni, mert miattuk lassú a rendszer, s meglepő néha milyen emberektől kapni ilyen levelet, a napi 8 órát számítógépet használó titkárnőtől kezdve tanárokig, fontos adatokhoz hozzáférő cégvezetőkig, intézmények igazgatóiig széles a paletta. Aki alapvetően belegondol az pedig látja, hogy pont ez a piramisszerűen növekvő lánclevél az, ami esetleg az rendszer terhelését okozhatja.

Meglepő eredményeket kaphatunk, ha összeszámoljuk, egy kétszáz főt foglalkoztató cég esetében mennyi kieső idő származik a „küldd tovább, különben rossz történik veled, de ha elküldöd 20 embernek akkor megnyered a lottó ötöst” powerpoint alkalmazások olvasásából, s milyen terhelést okoz ezek elküldése a cég levelező szerverének.

Az informatikai fejlődés egyik szegmense, hogy a szélessávú Internetet egyre többen el tudják érni, de a széles sávú Internet adta lehetőségekkel, az Internet megfelelő ismerete nélkül használják.

Egyik ismerősöm hívott fel, hogy valami baj lehet az Internettel, mert nem tud elküldeni egy levelet. Nem állított semmit a levelezőprogramjában, s tegnap még jó volt. A hibakód amit kapott időtúllépés. Megnézettem vele, hogy elérhető-e a levelezőszervere, rendbe volt, majd megkérdeztem:

• Mit tartalmaz a levél?

• Pár képet a nyaralásról

• Mennyi képet?

• Nem tudom, vagy harmincat

• S mekkora egy kép mérete?

• Azt hol tudom megnézni?

Mondani sem kell, 36 darab közel másfél megabájtos levél volt mellékletként csatolva, amit a széles sávnak mondott egy megabites letöltési s 128 kilobites feltöltési sávszélességű ADSL feltöltési sávszélessége miatt a levelezőprogramban beállított időhatáron belül nem tudta megtenni.

(36 darab egy megabájtos átlagos 3 megapixeles felbontású jpg a fentebb említett 128 kilobites feltöltési sávszélesség legjobb esetben is 38 percig tartana. A levelező programok alapértelmezett időkorlátja pedig 1 perc.)

A kérdésre, hogy miért így küldöd, hiszen a levelező protokollt nem erre találták ki. A válasz az volt: „Más is így csinálja”

Az informatikai tudás megfeleltethető egy adott munkakörben elvárt programok megfelelő használatának ismeretével, de az informatikai kompetencia több ennél, itt a tudás mellett a gondolkodásmód, az informatikai intelligencia is jelen van. Ez számít egy munkakör betöltésénél, s így számít a kiválasztásnál is.

A cégeknek fontos szempont a papírokkal alátámasztott ismereteken kívül, a személyes hozzáállás kérdése, erre többféle kiválasztási módszer is van, de egyre több munkakörben ugyanúgy fontos, vagy legalábbis előny az informatikai intelligencia is, ezért ez fontos a munkavállalóknak is, s ezért fontos kell hogy legyen az információs és kommunikációs technológiai ismereteket oktató szervezeteknek is.

2. Munkáltatói igények

A munkáltatók nagy összegű eszköz befektetésekkel fejlesztik az információs hálózatukat, egyre szélesebb körben elterjedt a munkahelyi Internet elérés, ezzel javítva a kommunikációs csatornák működését, és a hatékonyságot, ezen fejlesztésekhez viszont nem minden esetben társul hozzá megfelelő használati tudás, sokszor hiányzik ennek a mérése, amelyre alapulhat a továbbképzési lehetőség is.

A munkáltatói igények a kommunikációs hálózat megfelelő használatára nem minden esetben vannak a cégnél lefektetett szabályok, illetve ha van is, legtöbben nem olvasták, s nincsenek tisztában a szabályokkal és a kockázatokkal, illetve ahol van, ott sem mindenhol tartják be, hiszen nem tartják fontosnak.

A munkáltató felelőssége a rendszeres továbbképzések megszervezése, és a munkavállalótól elvárt kompetenciai szint megkövetelése.

Pár éve egy nagyvállalatnál, központilag telepítettek minden számítógépre egy vírus-felügyeleti szoftvert, a vezető titkárnőjének a számítógépére nem sikerült felrakni. A rendszergazda meglátogatta a titkárnőt, Ő kérdezte miért jött. Mondta a számítógépre nem sikerült felrakni egy vírusvédelmet.

• Mert ezen már van. - felelte büszkén a titkárnő

• S azt ki rakta fel?

• Én.

Rövid áttekintés, és memóriából, indításból eltávolítás, újraindítás után, felment az új vírusvédelmi szoftver, majd csatarendbe állítva, rögtön riadót fujt az említett titkárnő által feltett programra, miszerint az egy trójai osztályú féreg, annak minden szép hozományával együtt.

A „Honnan került fel ez a program” kérdésre a következő volt a válasz:

• Interneteztem, s egyszer felugrott egy ablak, ahol angolul kiírta, hogy vírusos a számítógépem, s ezért lassú, s ha rákattintok, akkor felgyorsítja nekem, akkor rákattintottam és azóta nem vírusos a számítógépem.

Az igazság természetesen az, hogy ezzel az álhírre való kattintással egy biztonsági rést kihasználva, a vírusos kód magát vírusölőnek álcázva a felhasználó engedélyével került a számítógépre. A trójai program pedig lehetővé tette, hogy statisztikai és kémprogramok települjenek a számítógépre, a teljes merevlemez tartalmát kiszolgáltatva ezzel, amelyen szellemi tulajdont képező dokumentumok, pénzügyi információk táblázatai, ügyfelek privát adatai is szerepelnek.

A nagyobb vállalkozásoknál ismert ez a probléma, azok tartalomszűrő szoftverekkel, a látogatott oldalakat naplózzák, rendszeresen átnézik a tárolt adatokat, figyelik a fórumokat a blogokat, de ezek mindegyike egy utólagos kontroll, s az elsődleges kiválasztást még nagyon kevesen használják, egyrészt talán azért is, mert még nincs erre a célra elfogadott rendszer. Célunk ennek megvalósítása.

A feladat természetesen nem egyszerű, a munkáltatói igények több szinten, több témakörben jelennek meg.

Az egyik leglényegesebb szempont, ami meghatározó a munkáltatói igények terén, hogy az adott vállalatnál foglalkoztatnak-e informatikust a rendszer karbantartásához, működtetéséhez vagy sem.

Amennyiben van informatikai vezető a munkáltatói elvárások, ehhez alkalmazkodnak, az ő személyére támaszkodnak a feladatok megszervezése során.

Ebben az esetben az alkalmazott számítástechnikai ismereteivel kapcsolatban a feladatorientált tudás a leglényegesebb. A napi munka során használt, a munkakör ellátásához szükséges szoftver mélyreható, minimálisan középfokú ismerete a legfontosabb. Elsődleges szempont ebben az esetben ugyanis a hatékonyság. A munkafeladatok minél rövidebb idő alatti végrehajtása elvárás az alkalmazottal szemben, ennek érdekében a feladatok ellátásához szükséges speciális ismeretekre a foglalkoztató kiképzi alkalmazottait. Egy ilyen munkakör betöltéséhez előnyt jelent az általános szoftverismeret, de a vállalatok általában speciális ügyviteli szoftvereket alkalmaznak, melyek használatára felkészítik, kiképzik a dolgozókat. A későbbiekben, pedig továbbképzéseken fejlesztik, frissítik az ismereteket.

Az alkalmazottaknak a feladatok ellátása során fellépő egyéb problémákkal nem kell megküzdeniük, a szükséges informatikai háttér biztosított az esetleges meghibásodások elhárítása nem képezi feladatukat, erre ott az informatikus szakember.

Általában ezzel párhuzamosan korlátozott felhasználói jogosultsággal is rendelkeznek, amelyek gátat szabnak az egyéni megoldásoknak és az egyéni beállításoknak.

Az ilyen munkakörökre nézve nem lehet előzetesen konkrét oktatást biztosítani a munkáltatói igények kielégítése érdekében. Általában előnyt jelent a számítástechnikai ismeret, de nem az alkalmazás feltétele. Az ilyen munkakörök általában pl. a bérszámfejtés, a könyvelés, a különböző ügyfélszolgálati, a vállalati információs rendszer feladatainak ellátásához kapcsolódnak.

Más jellegű elvárás fogalmazódik meg abban az esetben, ha a munkakör ellátásához un. kereskedelmi szoftvereket használnak. Vállalati szinten ebben az esetben is az informatikusé (az informatikai osztályé) a főszerep, ő az, aki biztosítja a feladatok ellátásához szükséges hardvert és szoftvert, az alkalmazottak felhasználói szinten vesznek részt a munkavégzésben.

A munkáltatói igények mégis alapvetően mások ebben az esetben az alkalmazottakkal szemben. A munka során használt szoftver vagy szoftverek magasszintű ismeretét várják el a dolgozóktól. Az ilyen jellegű feladatok ellátására van lehetőség felkészíteni a munkavállalókat iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli oktatásban és a munkáltatók feladata és egyben érdeke a folyamatos továbbképzések szervezése a legjobb oktatók bevonásával. Természetesen a kiválasztás során a korábban megszerzett gyakorlat döntő jelentőségű lehet. Ilyen jellegű munkakörök általában a személyi titkár, titkárnő de ide sorolható a számítógépes grafikus vagy a weblap-tervező is.

A legmagasabb szintű munkáltatói igények természetesen az informatikai munkakörben dolgozókkal szemben érvényesülnek. Ezen munkakör ellátóitól a magas szintű elméleti szakmai ismeretek mellett gyakorlati tapasztalatot is elvárnak. Évekkel ezelőtt még találkozhattunk autodidakta módon tanult rendszergazdával mára ez már egyre kevésbé jellemző, de ez nem feltétlenül a hiányos szakmai ismeretek miatt van, hanem a munkaerőpiac kínálati oldalán megjelenő informatikus végzettségű szakemberek számának növekedése is meghatározó.

Lényegesen átalakulnak a munkáltatói igények abban az esetben, ha a cég vagy vállalkozás nem alkalmaz informatikus szakembert. Röviden megfogalmazva ekkor a munkáltatók olyan alkalmazottat keresnek aki mindenhez ért, szinte egy univerzális szakemberre van szükségük akik a levelezéstől a könyvelésen át a karbantartási feladatokat is megoldja.

Természetesen nem sarkítható ki minden esetben ez az állapot de semmi esetre sem példa nélküli.

A fentiekhez hasonlóan megkülönböztethetünk ebben az esetben is feladatokat és munkáltatói igényeket. Az egyszerű, operátori feladatok ellátásához hasonló munkakörökben esetleg nélkülözhetők az informatikai ismeretek, de ekkor nélkülözhetetlen egy tapasztaltabb kolléga, aki a felügyelő, segítő szerepet betölti a munkavégzés során. Az ilyen esetekben is jellemző a speciális, esetleg egyedi megrendelésre készített programok használata és általában mindössze ennek a rendszernek a felhasználói szintű ismerete elégséges a munkavégzéshez, a számítógép nyújtotta egyéb szolgáltatások nem kerülnek kihasználásra. Ezt néha, magának a munkáltatónak a hiányos számítástechnikai ismeretei is akadályozzák. Ilyen munkakörök például könyvelési asszisztens, számlázó, stb.

Jelentősen megnőnek a munkáltatói igények, amennyiben teljesen önálló munkavégzésről van szó. Ez tulajdonképpen indokolt is, hiszen az önálló feladatmegoldás során felmerülő nehézségek esetén nem lehetséges minden esetben arra várni amíg az informatikai szakember megérkezik és esetleg mindössze néhány egér kattintással orvosolja a problémát.

Ezekben a munkakörökben nem annyira lényeges kérdés az, hogy kereskedelmi vagy egyedi fejlesztésű szoftver kerül-e felhasználásra. Sokkal inkább fontos szempont az, hogy a felhasználó valóban széleskörű informatikai ismeretekkel rendelkezzen. Ennek érdekében alapos számítástechnikai szemléletmóddal és elnevezésünkben informatikai intelligenciával kell rendelkezniük a jelölteknek. Ezekben a munkakörökben tehát hangsúlyos és önálló munkavégzés, amely feltételezi a használt programok átfogó ismeretét és képességet arra, hogy a munkavégzés során felmerülő problémákra helyesen reagálva képes legyen a kisebb hibák elhárítására, a nagyobbak esetén pedig szakember bevonására. Ilyen esetekben az informatikai szakember általában vásárolt szolgáltatás keretében nyújt segítséget.

3. Munkavállalói készségek

A munkavállaló, nem csak az újonnan felvételre kerülő jelentkező, hanem mindenki, aki számítógéppel végzi a munkáját, legyen pénztáros, ügyintéző az állami szférában, avagy osztályvezető egy erőműben.

A munkavállaló informatikai készségeit különböző szempontokból, különböző csoportokba sorolhatjuk attól függően, minek kell éppen megfelelni.

Ezeket a csoportokat a munkáltatói igényekhez hasonlóan elemezhetjük. Ez indokolt is, hiszen így vethetők össze a foglalkoztatók elvárásai a munkavállalók képességeivel, készségeivel.

Milyen informatikai készségekkel rendelkezhet egy munkavállaló, ami a leendő vagy jelenlegi munkaadója számára fontos?

Az általános informatikai ismeretektől indulhatunk el és eljuthatunk a speciális, csak szűk réteg által ismert és használt speciális ismeretekig. Ugyanis, ahogy már a korábbiakban ismertettük a feladat ellátásához szükséges képességek, készségek, ismeretek az elvégzendő feladatok függvénye. Ezért nehéz arra a kérdésre válaszolni melyek azok a munkavállalói ismeretek, amelyek értékesek a munkaadók szemében.

A munkaadói elvárások részletezésénél elindított gondolatmenetet folytatva elmondhatjuk, hogy a munkavállaló érdeke, hogy általános jellegű informatikai készségeit, ismereteit bővítse, tartsa napra kész formában, ebből profitálhat a legtöbbet. Egyrészt azért, mert így olyan ismeretek birtokába jut, amelyek bármely munkáltatónál kamatoztathatók és az ilyen ismertek birtokában előnyre tehet szert más munkavállalókkal szemben a kiválasztás során. Másrészt a munkaadóknak nem fektetnek tőkét az ilyen jellegű képzésekbe, hiszen az általános ismeretek bárhol felhasználhatók és ha megválnak az alkalmazottól a befektetés veszteséget okoz számukra. A speciális munkavállalói képességekkel, ismeretekkel szemben mások a munkáltatói reakciók. Ha ezek a képességek hiányoznak, azok pótlásába hajlandó befektetni a munkáltató, illetve az ilyen ismeretek birtokosát ennek megfelelően javadalmazzák és igyekeznek megtartani a cég számára.

Emellett nem lehet eléggé hangsúlyozni az ismeretek folyamatos frissítésének fontosságát. Könnyen belátható, hogy a 15 évvel ezelőtt szerzett informatikai képesítés napjainkban már szinte használhatatlannak minősíthető, abban az esetben, ha valaki nem követte a változásokat az informatika területén. Ebben a kérdésben meghatározó a motiváltság az új ismeretek elsajátítása iránt, de sok egyéb tényezőt is figyelembe kell vennünk, amikor ezt a meghatározást tesszük. Hiszen az informatikai ismeretek bővítése napjainkban nem egyszerű feladat.

Példaképpen képzeljünk el egy weblaptervezőt aki néhány évvel ezelőtt iskolarendszeren kívüli oktatásban szerezte meg képesítését. Az oktatási intézmények (tisztelet a kivételnek) általában az oktatott szoftvereknek nem legutolsó változatát használják, hanem valamivel korábbit. Ennek anyagi okai vannak elsődlegesen, melynek gyökerei kettősek, egyrészt a szoftverfrissítés költséges, másrészt a meglévő oktatási anyagok frissítése esetleg újra előállítása is jelentős befektetés. Tehát a tanuló nem a legfrissebb szoftvereket ismeri meg és ha nem tud elhelyezkedni szakmájának megfelelő munkakörben, akkor az általa megismert programok további frissített változatait sem ismerheti meg. Egy-egy kereskedelmi szoftver ára annyira jelentős, hogy csupán az ismeretek szintentartása érdekében senki sem vásárolja meg azokat (alternatívát jelenthet a programok illegális úton történő követése, de ez egyre kockázatosabb). Így sajnos a jól csengő végzettségek is kevéssé használható gyakorlati ismerteket takarhatnak néhány év multán.

Ez a folyamat az egyszerűbb irodai programcsomagokat használók esetében is érvényes.

Másik általános útja a csoportosításoknak az ECDL moduljai, ennek az az alapja, hogy ezek a modulok széles körben ismertek és használtak. Sok esetben például a szövegszerkesztési és táblázatkezelési modul teljesítése több információt jelent egy kevésbé tájékozott munkáltató számára, mint egy OKJ végzettség (szoftverüzemeltető vagy számítógép-kezelő). Ezért mi is az ECDL vizsga moduljaihoz hasonlóan építettük fel tesztünket, bár ezt némileg szűkítve, s némileg kibővítve tettük. Nem térünk ki az adatbázis-kezelésre és a bemutatókészítésre.

Az adatbáziskezelés, nem egyezik az ECDL modulban bemutatott ACCES programmal, s maga az adatbáziskezelés pedig egy külön, speciális szakma, amelynek tartalma és az alkalmazott szoftverek jóval túlmutatnak az ECDL vizsga keretein.

A bemutatókészítés, amely az ECDL moduljában a Microsoft PowerPoint program használatáról szól, szintén nem képezi csoportosításunk tárgyát, egyrészt azért, mert „a boldogság körbevesz zenében és képben” bemutatókat leszámítva nagyon kis réteg használ prezentációkhoz ilyen programot, s akkor sem feltétlen a fentebb említett szoftvert. Kibővítve pedig az informatikai intelligencia kérdéskörével lett.

Nézzük a csoportokat, milyen készségeket vizsgálunk:

Szövegszerkesztés

Az írott kommunikációhoz szükséges alapvető szerkesztési ismereteket tartalmazza. Az írásos dokumentumok létrehozása, kezelése, nyomtatása szinte a legelső feladat, amivel a számítógép-kezelő találkozik. Itt ismerkedik meg a programok kezelőfelületével, menürendszerével és az általános feladatokkal, amelyeket egy program kezelése során felmerülnek. A szabályosan végrehajtott szerkesztési műveletek fontosak, de mindenki megnyugodhat, nem fog senki olyan kérdéssel találkozni, ahol a három centiméteres sorköz nyomtatási kép elérésnél csak a formátum-bekezdés lehetőségét ismerik, s levonás jár a két enterért.

Táblázatkezelés

A táblázatkezelésnél szintén elvárt egy alapvető ismeretkör, hiszen egy nagyon széles körben elterjedt adatrögzítési technológia, az Interneten található árlistáktól kezdve, a programokból kinyerhető általános exportfájlokon át a pénzügyi kiadásokig. A táblázatkezelő használata során sok esetben támaszkodnak a szövegszerkesztő program oktatása során elsajátított ismeretekre (pl. menükezelés, általános műveletek stb). A program speciális feladatai három témakörbe csoportosíthatók, ezek a következők:

• Adatbevitel és számítások elvégzése képletek és függvények segítségével

• Táblázat formázási műveletek

• Diagramok készítése

Haladó kategóriába sorolhatók a különböző kimutatások készítése és egyéb adatbáziskezelő funkciók használata.

Operációs rendszerek

Ezt nevezhetnénk számítógép használatnak is, s az ehhez szükséges alapvető információk ismeretbázisának. Ez a témakör képezi az informatikai ismeretek alapját és megítélésünk szerint ez a téma adja a legtöbb kapcsolódási pontot az informatikai intelligenciával. Az operációs rendszer minimális szintű ismerete már elég ahhoz, hogy az egyén ismerje a programok indításának módját és ezután a szükséges programokat használva megoldja feladatait, de ezen a szinten nem lehet megállni ha informatikai kompetenciáról vagy intelligenciáról beszélünk. A hatékony munkához az operációs rendszer nyújtotta szolgáltatások széleskörű ismerete szükséges, ettől nem tekinthetünk el.

Hálózatok

A Hálózatok alatt nem csak a számítógépes hálózatokat értjük, hanem az információs hálózatokat, amely annyira tág kategória, hogy akár a az indiánok füstjelei is megfelelnek egy információs kódolt hálózatnak. Napjainkban azért legfontosabb szerepe a hálózatok közül az Internetnek van és az Internet nyújtotta szolgáltatásoknak az ismerete – ismételten ezt kell mondanunk – nélkülözhetetlen munkavállalói készség.

Informatikai Intelligencia

Ez pedig az a kategória, amely nem szorosan egy adott tananyag része – véleményünk szerint: sajnos még nem az de reméljük a későbbiekben egyre hangsúlyosabb témakör lesz – hanem az információtechnológia előre be nem tanult változatos és közben folyamatosan jelen lévő eseményeire való reakciót szeretnénk lemérni vele. Az ilyen jellegű átfogó tananyag összeállítása és oktatása szinte átláthatatlan feladat, hiszen a számítógép használat során rendkívül változatos problémák merülhetnek fel némelyik modellezése is nehéz lehet és az ezekre történő helyes reagálás szinte a legfontosabb informatikai kompetenciának tekinthető.

4. Az alapoktatási rendszerek hiányosságai

Az oktatási rendszerekről beszélve meg kell különböztetnünk az iskolarendszeren belüli és az iskolarendszeren kívüli oktatási lehetőségeket. Természetesen mindkét rendszernek vannak jó, kézzelfogható eredményei, hiszen napról napra nő azok száma, akik képzett számítógép felhasználókká válnak valamilyen típusú informatikai képzés eredményeképpen. Jelen dolgozatban nem célunk teljes körű tájékoztatást adni a különböző típusú oktatási rendszerek felépítéséről, tematikájáról. Mindössze röviden összefoglaljuk, azokat a pontokat, ahol megítélésünk szerint szerény ráfordítással javíthatók lennének a hiányosságok. Így tehát a rendszerek hiányosságaira koncentrálunk de kifejezetten a jobbítás érdekében, nem pedig kritikai szándékkal.

Első lépésben az iskola rendszerű képzésben résztvevők informatikai oktatását érdemes elemezni.

A magyaroszági alapoktatási rendszerek hiányosságai között szerepel:

• a rendszer nem megfelelő szintű alkalmazkodóképessége,

• a gazdaság szereplőivel való együttműködés hiányosságai,

• a megfelelő reakciókészség hiánya (demográfiai változásokra, regionális és társadalmi különbségekre).

Az alternatív pedagógia fogalma szűk tíz éve jelent meg Magyarországon, de magának az alternativitásnak a fogalmát nehéz pontosan behatárolni. Tanulásszervezési és vezetési eljárások, és munkaformák hagyományostól való eltérése jelentheti az alternatív pedagógia alapját.

A „hagyományos” módszer fogalma talán nem is definiálható, hiszen a különböző oktatási intézmények különböző szemlélettel, más eljárásokat, módszereket alkalmaznak

Tehát az alternatíva az egy valamitől való különbözés, de ehhez definiálni kell azt a standardot, amihez viszonyítunk.

A bolognai folyamatoknak egyik legfontosabb hozadéka, ez a standard oly mértékű megállapítása, hogy az minden tagállamban ugyanazt az értéket jelentse. Enne köszönhető előnyök, amik adódnak az oktatási rendszerben az az átjárhatóság, az átláthatóság, és az egységes mérce. Többen ugyanezeket látják a hátrányainak is, hiszen csak akkora lehetőségeket ad az alternatíváknak, hogy azok a végeredmény összehasonlíthatóságát ne befolyásolják.

Hosszabb távon a cél az, hogy a standard oktatási szemlélet közé belekerüljenek azon készségek és szemlélet alakításának módszerei, amelyek a mostani tárgyilagos ismeretek bővítését célozzák.

Az iskoláknak nem csupán az ismerethalmazokat kell eljuttatni a tanulók felé, hanem mozgósítani kell a kortársi interakciókat, mint szocializásiós hatásegyütteseket, amelyek tervszerűen kacsolódnak az oktatási folyamatba.

Egyéni munka, csoportos munka, mind olyan módszer, ami segíti a fenti hatásegyütteseket, s ezek már elszórva be is épültek az alap oktatási rendszerekbe. Ezen rendszerek hatékony működését, még a tananyagba használható nem szakosított ismerethalmaz beépítése jelentheti, amely ismerethalmazok a kreativitás, a verbális és vizuális alkotó és befogadóképességek fejlesztését szolgálják, s ezen ismeretek folyamatos változó, az informatika fejlődését és az informatikai kultúra fejlődését követő ismerethalmaz, így az élethosszig tartó tanulás egyik alappillére.

A fejlesztéseket, már ezen egész életen át tartó tanulás keretében lehet megtervezni, erőteljes hangsúlyt kell kapni a későbbi korban folytatandó tanuláshoz szükséges készségek fejlesztéséhez, akár a tantárgyi struktúra lényeges átalakításával is. Ezen ismerethalmaz meghatározására hoztuk létre a kompetencia mérés kérdéskörében az informatikai intelligencia csoportot.

Az alap oktatási rendszerre e cél eléréséhez széleskörű teendők várnak:

• a pedagógusok képzése az új típusú oktatási módszerekből, és az aktuális ismeretek felhasználásra

• a tanuláshoz kapcsolódó információs tevékenységek fejlesztése

• az értékelő rendszerek minősítése

• alkalmazkodás helyett az érvényesülésre tenni az oktatási módszerben a hangsúlyt

• a tanulók motiválása (pozitív üzenetek használata egyéni és csoportos tanulásban), és aktív résztvevővé tétele az oktatásban

A következőkben beszélnünk kell azokról, akik már kikerültek az iskolai rendszerekből, de akár a munkahelyi környezetben, akár a magánszférában használják az informatikai technológiákat.

Részükre is biztosítani kell, egy általános képzési lehetőséget. A képzések célja egy rugalmas képzési forma biztosítása, amely többféle lehetőséget biztosít a tudásbázis különböző szintjeinek megszerzésére. A képzések a meglévő információs tehcnológiák használatával érhetőek el, minősítettnek kell lenniük, és célszerű internet alapú megvalósítást is választani.

A képzések többféle formáját különböztethetjük meg ebben a szektorban. Legelterjedtebb a tanfolyam rendszerű oktatás, ahol különböző szinteken valósul meg az informatikai ismeretek átadása. A képzési tananyag lehet általános a kezdőtől a haladóig és lehet speciális, amely egy szoftver használatát oktatja mélységében, illetve egy adott feladat megoldására koncentrál. Általános képzésnek tekinthető, pl. az operációs rendszer és az irodai programcsomag oktatása, speciális képzésnek tekinthető, pl az Autocad oktatása, vagy a honlapok készítése.

Ha a tananyag összhangban van az OKJ-ben meghatározott szakmákkal – ebben az elmúlt évben jelentős változások voltak – általában szakmát adó vizsgával zárul, amennyiben ez nem lehetséges tanusítványt kap a hallgató. A fenti képzések időtartama változó, de minden esetben több hónapot vesz igénybe, heti egy – két oktatási nappal kalkulálva.

A tanfolyamok mellett egyre inkább terjedőben vannak a munkáltatók által szervezett tanfolyamok vagy továbbképzések. Itt általában a vállalati feladatok hatékonyabb elvégzését szolgáló oktatási anyag kerül átadásra vagy az új vállalati rendszer betanítása zajlik. Az ilyen típusú tanfolyamok rövidebbek és maximum tanusítványt kap a hallgató az eredményes vizsgáért. Szakmát adó általános képzések munkáltatói szervezésben nem jellemzőek, hiszen az általánosan hasznosítható ismeretek bővítése nem érdeke a cégnek. Ezen ismeretek ugyanis bárhol felhasználhatóak ezért a befektetés nem indokolt a munkáltató részéről. Aki ilyen jellegű képzés után érdeklődik, az jelentkezik a fentebb említett képző intézményeknél.

Napjainkban egyre inkább terjedő új képzési forma az Internet segítségével megoldott távoktatás, amely során a tanuló önállóan dolgozza fel a számára fejezetenként átadott tananyagot, majd a fejezet végén található kérdésekre válaszolva és a feladatokat megoldva léphet a következő szintre. Amennyiben segítségre van szüksége a feladatok értelmezéséhez vagy megoldásához, akkor az Interneten kérhet segítséget tanárától. Ebben a képzési formában a tanuló határozza meg az előrehaladás ütemét a rendelkezésre álló idejének függvényében.

A fenti képzési formák közös ismérve tehát, hogy informatikai ismeretek átadása történik különböző szinten. A képzési tematika változatosabb mint az iskolarendszerű oktatási formában és rugalmasabban tud igazodni az igényekhez. Ez mindenképpen előnyt jelent az iskolarendszerben folyó képzéssel szemben, másrészt a korábban említett „Egész életen át tartó tanulás” megvalósításának alapját képezhetik a különböző felnőttképzési intézmények.

Sajnálatos módon mind az iskolarendszerű mind az iskolarendszeren kívüli oktatási tematikákban sem szerepel hangsúlyosan az informatikai intelligencia témaköre. Az oktatás mindkét esetben a programok használatának kérdéskörére összpontosul, az általános számítástechnikai szemléletmód átadása csak a legritkább esetben jellemző.

Számtalan esetben találkozhatunk azzal a problémával, hogy az oklevéllel vagy tanusítvánnyal rendelkező munkaerő nem tud megoldani vagy megfelelően reagálni olyan problémára, amelyet más, képzésben nem részesült személy esetleg könnyedén megold széleskörű tapasztalataira támaszkodva. Természetesen ez a probléma nem csak a számítástechnika oktatására jellemző, de a XXI. században az számítástechnika rohamos fejlődése és térhódítása mellett a megoldás egyre sürgetőbb.

Mire is lenne szükség? Alapvetően az oktatási tematikák megfelelőek, a képzés eredményeképpen a tanulók képesek a szoftverek önálló használatára, különböző feladatok megoldására. Egészen addig amíg valamilyen számukra még ismeretlen problémába (pl hibaüzenetbe, eddig még nem látott szerkesztési feladatba) nem ütköznek. Ezen a ponton jelenik meg az informatikai intelligencia és a kreativitás, amely a helyes megoldás eléréséhez vezet az eddig tanult ismeretek felhasználásával. Természetesen nem lehetséges a tanulókat minden lehetséges problémának a kezelésére megtanítani, de mindenképpen növelni kell ennek a témának a fontosságát az oktatás során. A feladatok során általánosan jellemző „klinikai” körülményeket célszerűbb leváltani olyanokra, amelyek a tanulók problémamegoldó-képességét növelik. Mindenképpen tudatosítani kell a hallgatókban, hogy egy-egy feladat megoldásának többféle módja van, ennek az ismerete növeli a kreativitást és a korábban említett informatikai intelligenciát. Megítélésünk szerint ez lenen az informatika oktatás következő lépcsőfoka.

Fontos megemlíteni ezen képzéseknél a későbbiekben folytatandó tanulás szükségességét, s annak visszatérési lehetőségét, valamint motiválását a későbbi visszatérésre. Az Internet alapú technológia használatának nagy előnye az interakció használata az oktatási munka során, hiszen a kommunikációs csatorna erőteljesen korlátozott abban az esetben, amikor a pedagógus egyedül egy adott pillanatban több mint húsz tanulóval kommunikál. Alapesetben az oktató egy tanulóval kommunikál, s még a tanulók egymás közötti kommunikációját is tiltják. A jó Internet alapú rendszereknél az interakció állandó, és többirányú, biztosítja a tanár-tanulói kapcsolatot, s széles lehetőségeket nyújt a tanulói partneri kapcsolatok (kiscsoportos, munka, vagy komplex szervezés) kiépítésében, és ha jó a feladat, a tanuló pedig motivált a feladat elvégzésében, akkor a kétirányú kommunikációs csatorna működik.

5. Az informatikai kompetencia elemei

„A kompetenciát úgy kell tekinteni, mint olyan általános képességet, amely a tudáson, a tapasztalaton, az értékeken és a diszpozíciókon alapszik, és amelyet egy adott személy tanulás során fejleszt ki magában.”

(Coolahan)

5.1. A kompetencia fogalmának gazdagodása, változásai

A kompetencia latin eredetű szó, alkalmasságot, ügyességet fejez ki. A Pedagógiai lexikon (1997) szerint „alapvetően értelmi (kognitív) alapú tulajdonság, de fontos szerepet játszanak benne motivációs elemek, képességek, egyéb emocionális tényezők”(II. kötet, 266.). E fogalommagyarázat alapján nyilvánvaló, hogy összetett rendszerrel állunk szemben. Van általános, hétköznapi értelmezése, és van tudományos relevanciájú, kutatásokra épülő meghatározása.

A kompetenciafogalom értelmezése azonban korántsem egyértelmű sem a hazai, sem a nemzetközi pedagógiában. A fogalom többféle értelmezésével szembesülhetünk. Beszélhetünk az egyén egy-egy szakterületen megnyilvánuló kompetenciájáról. Az asztalos, a villanyszerelő, a kárpitos, a számítógépes programfejlesztő stb. kompetenciájáról. Azaz adott szakma képviselőjének hozzáértéséről, ügyességéről és alkalmasságáról van szó.

A tudományos, technikai fejlődés hatására bekövetkezett mennyiségi robbanást (információ, a tudományos kutatás által felhalmozott tudás, tantervi tartalom) nem követte a tanulási képességek fejlődése. Ebben az új helyzetben kulcsfeladat, hogy az egyén megtanuljon eligazodni az információk özönében. Segítsük megtalálni, saját tudásukba beépíteni mindazt, amire életük során szükségük lesz. Egyre nagyobb értéke van annak, ha valaki többször meg tudja újítani a tudását, és új helyzetekben képes a tanultakat alkalmazni (tudástranszfer).

Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a tudás értéke megnőtt, a gazdaság legfontosabb mozgatórugója lett. Egyre fontosabbá válik a tudásra épülő társadalmak versenyképessége, a tudásgazdaság minősége

A kompetencia fogalmát úgy határozhatjuk meg, mint egy személy alapvető, meghatározó jellemzői, melyek okozati kapcsolatban állnak jó és kiváló teljesítménnyel. Ebben a meghatározásban az alapvető azt jelenti, hogy a kompetencia eléggé tartós része a személyiségnek, hogy valószínűsítse a viselkedést a helyzetek és feladatok (szerepek) széles skáláján. Az okozati kapcsolat azt jelenti, hogy az adott kompetencia okozza, vagy legalábbis előrevetíti a viselkedést és a teljesítményt. A kiváló teljesítményszint a standard eltérés az átlagostól fölfelé, a jó teljesítés pedig az átlagos szintet jelenti.

Az egyén szintjén a kompetenciáknak öt összetevőjét határozhatjuk meg:

1. Ismeretek, a tudás: információk, amivel a személy rendelkezik;

2. Készségek, jártasságok, melyek bizonyos fizikai és szellemi feladatok teljesülésének képességét adják;

3. Önértékelés, szociális szerepek, melyek személyes értékek mentén szerveződnek, tehát olyan attitűdök, értékek, melyeket a személy fontosnak ítél, hogy legyenek vagy megtegye őket pl. siker, karrier;

4. Személyiségvonások, vagyis pszichikai-fizikai jellemzők és a helyzetekre, információkra adott válaszok;

5. Motivációk, irányítják, befolyásolják, szelektálják a viselkedést bizonyos magatartások, célok felé.

5.2. Kompetencia meghatározások

Az általános képzés az általános kompetenciák kialakítására törekszik, amely részben azokat a jellemzőket tartalmazza, amelyek gyakran előfordulnak, amelyeket általánosan alkalmaznak, és amelyek megteremtik az alapot ahhoz, hogy a funkcionális kompetenciák kialakíthatók legyenek, amelyek a kimagasló teljesítményt szolgáló szakmai tudást foglalják magukba. A funkcionális kompetenciák kialakítása alapvetően a szakközépiskolákban és a felsőoktatásban, valamint a nem iskolarendszerű képzések keretei között zajlik. A kompetenciák harmadik csoportja, az ún. kulcskompetenciák, amelyek a szervezet, intézmény stratégiai céljait támogatják; ezek termelése részben a munkaszervezeten kívül, részben azon belül folyik.

A kompetencia kutatások fellendülésének egyik következménye, hogy a téma differenciált megközelítésre törekvő szaktudományok folytonosan növekvő számú kompetenciát tartanak nyilván. A fogalmak sokfélesége a szakember számára is nehézzé teszi a tájékozódást a kutatási eredmények között, így hasznosnak bizonyult az a kezdeményezés, hogy a kompetencia fogalmának gyakorlati hasznosíthatósága érdekében határozzák meg a legfontosabb munkahelyi kompetenciák körét.

A fentiek alapján már elfogadható, hogy az informatikai kompetencia olyan meghatározása, amely minden szakterület számára megfelelő, elég nehéz.

Henkey szerint az Informatikai kompetencia: itt elsősorban az informatikához kapcsolódó hardverekhez és szoftverekhez való alapvető (az adott munkavégzéshez elvárható) hozzáértésre, az új és új ismeretek felkutatására és megismerésére, azok mielőbbi alkalmazására kell gondolni. Bizonyos esetekben az informatikai összekapcsolódik más funkcionális kompetenciákkal is.

Az általunk meghatározott, rövid megfogalmazás a következő: Az informatikai kompetencia, az informatikai készségek, képességek és ismeretek rendszere, avagy tudás, tapasztalás, értékelés, beállítódás keveréke. Az információs- és kommunikációtechnikai eszközök (hardverek és szoftverek) hozzáértő módon történő kezelésének és alkalmazásának képességét, ismeretét foglalja magában, beleértve ennek a tudásnak a szinten tartására és az ismeretek bővítésére, aktualizálására vonatkozó tevékenységet és motivációt is.

Az informatikai kompetencia megfogalmazását az Európai Unió alapvetően az ECDL ismeretekkel azonosítja, amely bár széles körben elterjedt, és nagy kört ölel fel, de a fenti megfogalmazásból, csak a tudást és a képességet testesíti meg, azt is eléggé az elfogadott, akkreditált modulok fővonalait követve, s nem súlyozva azt a mindennapi használattal.

A kompetenciának ezek részei is, de mindenképpen ki kell egészíteni a készségek, a beállítódás mérésének lehetőségével is.

Az informatikai kompetencia csoportjai, ahogyan az előzőkben már leírtuk részletesen:

• Szövegszerkesztés

• Táblázatkezelés

• Operációs rendszerek

• Hálózatok

• Informatikai Intelligencia

6. A mérőeszköz működése

A mérőeszköz kialakításánál fontos szempontnak tartottuk azt, hogy képeket is használjunk a kérdésekhez, azok feloldására, ez nem jellemező az eddigi tesztekre.

Miért is tartjuk ezt ennyire kiemelten fontosnak?

A vizuális élmények a folyamatos használat során beidegződésekhez vezetnek a felhasználókban, a rendszeresen használt eseményekre,  - képernyőkre – legtöbbször már úgy reagálunk, hogy a látott képhez tartozó cselekményt rögtön hozzákötjük. Ezáltal nagyon gyorsan tudunk reagálni a felmerült eseményekre, s ebből következik sajnos az is, hogy a néha lényegi eltérésekre nem is figyelünk, hiszen csak gondoljunk egy hibaablakra, amit mindenki rögtön bezár, s a váltakozó memóriacímeket tartalmazó hibakódot teljesen figyelmen kívül hagyjuk, avagy a mára már ritkábban fellelhető „kék-halál” Microsoft hibaablakot többségben mindenki „hiba történt” kommentálás mellett teljesen figyelmen kívül hagyjuk a harmadik sorban található hibaüzenetet.

E mellett a képi megjelenés előnye, hogy sok esetben a helyszűke miatt (például a jobb alsó sarokban az óra mellett), csak grafikai elemekkel találkozunk, amivel az adott funkciót kell azonosítani, avagy megvalósítani.

6.1. A mérőeszközzel szemben támasztott követelmények:

Biztosítania kell annak a lehetőségét, hogy adott számú kérdés ugyanakkora összeredményt hozzon, különböző típusú kérdéseknél is

Lehetőséget kell adni arra is, hogy ne lehessen visszaélni a kérdésekkel, amikor több válaszadás lehetőségnél „valamelyik jó lesz” alapon mindent bejelölnek

Nem kötelező jelleggel, lehetőséget kell biztosítani az idő mérésére

Akkor eredményes a teszt , ha ugyanaz a célcsoport, egymás utáni többszöri alkalommal is nagyon hasonló eredményt ér el különböző válogatású kérdések esetében.

A követelmények fényében a következőképpen alakul a mérőeszköz:

Pontozás

A pontozás az összehasonlíthatóság érdekében 0 és egy értéket vehetne fel. Ez kis kérdésszám esetén nagy szórást eredményez kis helyes válasz szám különbségeknél, s feltételezi azt, hogy a feltett kérdésre az adott választ egyértelműen eldönthető igen, vagy nem. Ez az informatikai intelligencia kérdéskör esetében nem feltétlenül igaz, mert egy elvi döntés esetében elképzelhető helyes, ami az elvárt esemény, lehet semleges, amely olyan válasz amivel az esemény nem teljes körben fed le, és lehet helytelen, amely a kezdeti állapotot hagyja tovább, avagy még rosszabb irányba tereli.

Felmerülhet ilyen nem egyértelműen eldöntendő kérdéseknél, hogy akár több variáció különböző irányvektort képviseljen egy skálán, de ennek a többi csoportban található kérdések összehasonlítása miatt nincs létjogosultsága.

Ezek összesítése után a pontozási rendszerben minden kérdéshez tartozó válasz érhet:

• -pozitív egy egészet, amennyiben az a helyes válasz

• -nulla értéket, amennyiben nem helyes a válasz

• -negatív egy egészet, abban az esetben, amennyiben az negatívan ellentéte a kívánt eredménynek

Csoportosítás

A kérdéscsoportokon belül lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az adott célrétegnek lehessen megfelelő kérdésekből választani.

Tehát a kérdéseket a kérdés témakörén kívül csoportosítjuk annak nehézségi foka szerint.

A nehézségi fok meghatározása történhet többféle módszer szerint is, mi két csoportosítást hozunk létre, amely  megkülönbözteti az első csoportban az általánosan elvárt ismereteket, a második csoportban fellelhető olyan szakmai ismeretektől, amely egy adott szakmában elvárt ismeretekhez szükséges.

Így megkülönböztető a mindenkori számítógépes munkakörben elvárt alapvető táblázatkezelési ismeret, az olyan munkakörben elvárt ismeretektől, ahol a mindennapi munkában jelentős előny a program széleskörű használata.

Képletesebben: hálózati ismereteknél általánosan elvárt mindenkitől az, hogy be tudjon állítani egy ADSL kapcsolatot, a kapott csomagban kapott leírás alapján, de nem várjuk el mindenkitől, hogy tudja, hogy milyen tcp portra kell beállítani a levező klienst biztonságos ssl kapcsolat esetén.

7. Mérőeszköz módszertana, skálázása

A mérőeszköz eredménye százalékos formában kerül megjelenítésre, s ezen százalékos értékhez nem tartozik közvetlen szöveges elemzés, hiszen az adott százalék jelentése nagy mértékben függ attól, hogy milyen célcsoportot, és milyen célra tesztelünk. Más százalékos eredmény jelent megfelelőt egy tanfolyamot végzettek esetében, és egészen mást, egy gyártó cégnél történt dolgozói mérés esetén ahol be akarják vezetni az SAP rendszert.

A teszt lehetőséget biztosít a kitöltési idő mérésére, mert alapvetően lényeges, az adott válaszra adott reakció idő is, de ez a százalékos értékbe nem számít bele, hiszen szigorúan az informatikai kompetenciába nem tartozik bele a reakcióidő,  a szövegértelmezés, és reakció mérés egy másik különálló teszt alapját képezi. Ennek ellenére lehet olyan teszt, ahol csak ezen teszt kerül rögzítésre, és a tesztet feldolgozó számára fontos tényező a reakcióidő, ezért az adott teszt kitöltésére felhasznált idő minden esetben rögzítésre kerül, az értékelésnél csak mint lehetőség szerepel a százalékos érték mellett.

Kérdéscsoportonként húsz kérdés szerepel, ezzel nem lesz időben túlzottan hosszú a teszt, és elégséges skálázási lehetőséget biztosít, emellett lehetőség van olyan teszt összeállítására amelyben csak adott témacsoportok szerepelnek, így adott igényeknek megfelelő teszt állítható össze. Az összes témacsoport esetében már 5 X 20 kérdés nagyfokú összpontosítást igényel, így több témacsoport összevonása esetén az egy témakörben feltett kérdések száma csökkenhet

Az eredmények skálázása a fentebb említett különböző célcsoportok, s különböző célok miatt változhat, s ezt a teszt összeállításánál kell előre definiálni. Itt van lehetőség a szinteknek megfelelő szöveges értékelés megadására is.

Ebből következik, hogy az általános ismeret mérésén kívül az adott egyedi célcsoport igényeinek megfelelő teszt kialakítása szakmai feladat.

Az általános ismeret mérését célzó informatikai kompetenciateszt értékelése szövegesen nem történik, így biztosítva a széleskörű kitöltés esetén az egyforma megmérettetést, ahol a kis százalékos eltérés több értéket képvisel, mint az, hogy épp milyen szintű besorolást kap.

Bevezető

Kompetenciák fontosságának mérése

Az interperszonális kompetencia tartalma, és mérésének bemutatása

Az interkulturális kompetencia

A magyar mint idegen nyelvtudást mérő teszt kidolgozása menekültek számára

Kompetencia alapú mérés az informatikában

Munkáltatói mérőeszköz fejlesztés