„Egy fontos kérdés van, amelyet állandóan szem előtt kell tartanod: Közreműködsz-e egy probléma megoldásában, vagy része és oka vagy a problémának? Aki nem része a megoldásnak, az szándéka ellenére lesz a probléma része!”

(J. Barrie)

Amikor először merült fel annak a gondolata, hogy néhány érdekelt partnerség, az EQUAL program tematikus hálózati munkájában a valós munkaerőpiaci kulcskompetenciákkal kezdjen foglalkozni, sokan óvtak ettől bennünket. Egyrészt azért, mert féltek, nem lesz kellő számú szakember, aki hozzánk hasonló módon gondolkodik ezekről a kérdésekről, másrészt azért, mert egy régen túlhaladott, agyonkutatott, megoldott problémahalmaznak vélték.

Amikor nekifogtunk a munkának, már mi is be voltunk oltva ezekkel a félelmekkel, és aggódtunk azon, hogy a bizalmat, amelyet belénk vetettek a Tematikus Innovációs Bizottság, valamint az Irányító Hatóság szakemberei, nehéz lesz meghálálni. Aztán telt az idő, és amikor eretnek gondolatainkat megosztottuk másokkal, azt tapasztaltuk, hogy megértésre, sőt egyetértésre találtunk, és szépen, lassan bővült az a szakértői kör, melyre támaszkodva vizsgálatainkat és fejlesztéseinket végezni tudtuk.

Hogy mi volt az az alapkoncepció, amelyen elindulva elkezdtünk dolgozni? Nem más, mint hogy a liszaboni stratégia alapján, az EU által elfogadott koncepcióban lévő, egész életen át tartó tanulás elősegítésére létrehozott kompetencia definíciók, és az azokból eredeztethető fejlesztési irányok, csak korlátozott mértékben alkalmazhatók a munkaerőpiaci elhelyezkedés segítésére. Ennek oka nem más, mint hogy a munkaadók az alkalmazás időpontjában csupán a pillanatnyi „kész-séget” veszik számításba, nem pedig azt, hogy a jövőben milyen fejlesztéseket képes az adott egyén befogadni. Eltérnek azoknak a készségeknek a mélységei és súlypontjai is, melyek a munkaerőpiacon fontosak, és melyek a „lifelong learning” folyamathoz szükséges.

A fentiekből adódóan, három feladatot határoztunk meg: először meg akartuk kérdezni a munkavállalókat és a munkaadókat, hogy mit gondolnak, mely kompetenciák a fontosak. Másodszor létre akartunk hozni olyan mérőeszközöket, melyek képesek a munkáltatók számára értelmezhető módon mérni a kompetenciák egyes elemeit, és a mérési eredmények a fejlesztések mértékének igazolására is alkalmasak (ezzel rászorítva a felnőttképzőket, hogy eredményorientált kompetenciafejlesztő programokat valósítsanak meg). Harmadszor szerettünk volna egy olyan eszközt létrehozni, amellyel a foglalkoztatók felmérhetik, hogy az adott kompetencián belül, milyen mélységeket várnak el a munkavállalóikkal szemben.

Most ennek az összegyűjtött tudásnak az eszenciáját tarthatja a kezében a tisztelt olvasó. Be kell vallanunk, hogy közel sem teljes. Az idő, a lehetőségek csak a kulcskompetenciák bizonyos területén engedtek kalandozást számunkra. Most eddig jutottunk, de bízunk a jövőben, az elkövetkező lehetőségekben.

Szarvas, 2008. április 25.

Gaál Roland

termékcsoport vezető